Az Egyházi és Állami Bűncselekményeket Vizsgáló Nemzetközi
Törvényszék
(ITCCS)
2013. április 28.
Új hírek:
- "Mi, a bíróság" május 4-i
közvetítése
- A mindenre elszánt félrevezetés Rómában
- A római katolikus tisztviselők hazai terrorizmusa és árulása
- Nyílt levél Sean O’Malley bostoni bíborosnak
- A mindenre elszánt félrevezetés Rómában
- A római katolikus tisztviselők hazai terrorizmusa és árulása
- Nyílt levél Sean O’Malley bostoni bíborosnak
...........
1. A következő Mi, a bíróság blográdió műsor holland, amerikai és kanadai frontvonal vendégekkel folytatja a common law harcot.
1. A következő Mi, a bíróság blográdió műsor holland, amerikai és kanadai frontvonal vendégekkel folytatja a common law harcot.
Katolikus papok követnek el
büntetendő árulást azzal, hogy a Rómától kapott utasítások alapján országaikban
a gyermekvédelmi törvények ellen fordulnak. Az európai és amerikai családjogi
bíróságok pedig módszeresen közvetítenek gyermekeket olyan emberek otthonába,
akikről tudják, hogy erőszakot követnek el gyermekeken, a nemzetközi jog
alapján népirtással vádolhatók.
Hogyan harcolnak ezek az újonnan létrehozott common law bíróságok az ilyen gonoszok ellen, és hogyan üldözik az egyház és az állam bűnösnek kimondott tisztviselőit?
Hogyan harcolnak ezek az újonnan létrehozott common law bíróságok az ilyen gonoszok ellen, és hogyan üldözik az egyház és az állam bűnösnek kimondott tisztviselőit?
Kapcsolja
be a rádiót, és mindezt megtudhatja szombaton, május 4-én, 21.00 órakor a greenwichi idő szerint a www.blogtalkradio.com/wethejury
oldalon.
2. Megjegyzés - Ne
hagyjuk magunkat félrevezetni
Kevin
Annett
Ferenc, a római császár előre látható, de nevetséges törekvései arra vonatkozóan, hogy katolikus egyházának képét egy „alázatosabb, tisztességesebb” képre alakítsa, ugyanolyan értelmetlennek tűnnek, mint az évenkénti „környezetbarát napot” szponzoráló bányatársaság. A mosolygó arc és a kozmetika nem változtatja meg a vadállat természetét.
A tömeg azonban szeszélyes, és bele van vésve agyába a leküzdhetetlen igény, hogy urának hatalmában meglássa a jóságot. Így aztán még az amúgy megfontolt megfigyelőket is megtévesztik Ferenc Rómában tett nyilatkozatai, és jó barátaim kérdezték tőlem, hogy az új pápa kijelentései nem változtatják-e meg a véleményemet.
Hát nem. Mert ha nem létezne a mosolygó Ferenc, akkor azonnal ki kellene találni. Frank Bergoglio jócselekedete annyira igaz, amennyire a mosolygó Al Capone volt, amikor a chicagói jótékonysági eseményen készült fényképekhez pózolt.
Pápai reformok? Nem erről van szó. Nem lehet a bolygón a legrégebbi és legszigorúbb társaságot „megreformálni”.
Ahogyan előre látható volt, szó sincs a Vatikánban most arról, hogy megszüntessék a maffia pénzek mosását, vagy eltöröljék azokat az egyházi törvényeket, amelyek a gyermekeken erőszakot tevő papokat védik. Még most sem beszélnek arról, hogy hol vannak azok a bennszülött gyermekek eltemetve, akiket megöltek. Nem gondolkodnak azon, hogyan tehetik jóvá a katolikusok által támogatott, évszázadokig tartó népirtást, a földek ellopását és a népek kifosztását.
Ez az új pápa, aki az argentin katonai juntát finanszírozta és támogatta, és aki azt gondolja, hogy a nők nem egyenrangú emberi lények, valójában hitvány jelölt arra, hogy reformista legyen, bármilyen kenetteljes retorikája van. Végül is Jorge Bergoglio jezsuita: ők a félrevezetés nagymesterei, akik negyedik esküjük alapján bárminek színlelhetik magukat az emberek előtt, hogy „beszivárogjanak, palástolják céljaikat, és elpusztítsák Róma valamennyi ellenségét”.
És minden csűrcsavarás ellenére, ami most a római egyházban folyik, a római katolikus vallás alapvető összeomlásáról van szó, amely Herr Joseph Rartzinger nyilvánvaló bűntettei nélkül is megtörtént volna.
Az öregedő maffiozó Donhoz hasonlóan, a pápaság túl sok ellenséget gyűjtött össze, túl sok embert szedett rá, és túl sok kivégzést rendelt el. De még ennél is fontosabb, hogy a vatikáni részvénytársaság már nem tudja kezelni saját válságát.
Nicolo Machiavelli szerint, ha egy uralkodó már képtelen törvény alapján uralkodni, az megkondítja a lélekharangját, mivel a hatalom megőrzésének kulcsa a közvetlen alárendeltek bizalmának megőrzése. Tehát nem csoda, hogy írországi és amerikai érsekek már terveket szőnek arra vonatkozóan, hogy lazítsák kötelékeiket Rómával, és akár teljesen el is szakadhatnak, hogy nemzeti egyházzá váljanak, ahogy bennfentesek közölték Dublinben, Bostonban és New Yorkban.
Ezek a helyi katolikus főpapok vagyonukat védik, teljesen nyilvánvalóan azért, mert a vatikáni bankot ellepik a fizetésképtelenség hullámai, és a pápai patkányok közül sokan menekülnek a süllyedő hajóról. Ami bennünket, többieket érint: minden jó rebellis tudja, hogy akkor kell megostromolni a Bastille-t, amikor a király nagyon elfoglalt, és helytartói nem fognak már össze.
Ahogyan a kellően meglocsolt épületre ejtett gyufaszál, úgy jött éppen a legjobbkor a common law bíróság mostani ítélete a vatikáni papi szervezet ellen. Azzal, hogy most már több országra átterjedő tüzet gyújtottunk, cselekedetünk közvetlenül kényszerítette az előző pápa lemondását, és arra késztette a külföldi érsekeket, sőt még a bíborosokat is, hogy gondolják át római szövetségüket.
A következő nyílt levél újabb adalék a terjedő tűzhöz. Az egyik bíboros kapta meg ma, aki majdnem megverte Jorge Bergogliót a pápai választásokon: a bostoni Sean O’Malley, aki a vatikáni kúriában az „Autonómia” frakció tagja, és részt vesz Bergoglio ún. „Reform küldetésében”.
Ferenc, a római császár előre látható, de nevetséges törekvései arra vonatkozóan, hogy katolikus egyházának képét egy „alázatosabb, tisztességesebb” képre alakítsa, ugyanolyan értelmetlennek tűnnek, mint az évenkénti „környezetbarát napot” szponzoráló bányatársaság. A mosolygó arc és a kozmetika nem változtatja meg a vadállat természetét.
A tömeg azonban szeszélyes, és bele van vésve agyába a leküzdhetetlen igény, hogy urának hatalmában meglássa a jóságot. Így aztán még az amúgy megfontolt megfigyelőket is megtévesztik Ferenc Rómában tett nyilatkozatai, és jó barátaim kérdezték tőlem, hogy az új pápa kijelentései nem változtatják-e meg a véleményemet.
Hát nem. Mert ha nem létezne a mosolygó Ferenc, akkor azonnal ki kellene találni. Frank Bergoglio jócselekedete annyira igaz, amennyire a mosolygó Al Capone volt, amikor a chicagói jótékonysági eseményen készült fényképekhez pózolt.
Pápai reformok? Nem erről van szó. Nem lehet a bolygón a legrégebbi és legszigorúbb társaságot „megreformálni”.
Ahogyan előre látható volt, szó sincs a Vatikánban most arról, hogy megszüntessék a maffia pénzek mosását, vagy eltöröljék azokat az egyházi törvényeket, amelyek a gyermekeken erőszakot tevő papokat védik. Még most sem beszélnek arról, hogy hol vannak azok a bennszülött gyermekek eltemetve, akiket megöltek. Nem gondolkodnak azon, hogyan tehetik jóvá a katolikusok által támogatott, évszázadokig tartó népirtást, a földek ellopását és a népek kifosztását.
Ez az új pápa, aki az argentin katonai juntát finanszírozta és támogatta, és aki azt gondolja, hogy a nők nem egyenrangú emberi lények, valójában hitvány jelölt arra, hogy reformista legyen, bármilyen kenetteljes retorikája van. Végül is Jorge Bergoglio jezsuita: ők a félrevezetés nagymesterei, akik negyedik esküjük alapján bárminek színlelhetik magukat az emberek előtt, hogy „beszivárogjanak, palástolják céljaikat, és elpusztítsák Róma valamennyi ellenségét”.
És minden csűrcsavarás ellenére, ami most a római egyházban folyik, a római katolikus vallás alapvető összeomlásáról van szó, amely Herr Joseph Rartzinger nyilvánvaló bűntettei nélkül is megtörtént volna.
Az öregedő maffiozó Donhoz hasonlóan, a pápaság túl sok ellenséget gyűjtött össze, túl sok embert szedett rá, és túl sok kivégzést rendelt el. De még ennél is fontosabb, hogy a vatikáni részvénytársaság már nem tudja kezelni saját válságát.
Nicolo Machiavelli szerint, ha egy uralkodó már képtelen törvény alapján uralkodni, az megkondítja a lélekharangját, mivel a hatalom megőrzésének kulcsa a közvetlen alárendeltek bizalmának megőrzése. Tehát nem csoda, hogy írországi és amerikai érsekek már terveket szőnek arra vonatkozóan, hogy lazítsák kötelékeiket Rómával, és akár teljesen el is szakadhatnak, hogy nemzeti egyházzá váljanak, ahogy bennfentesek közölték Dublinben, Bostonban és New Yorkban.
Ezek a helyi katolikus főpapok vagyonukat védik, teljesen nyilvánvalóan azért, mert a vatikáni bankot ellepik a fizetésképtelenség hullámai, és a pápai patkányok közül sokan menekülnek a süllyedő hajóról. Ami bennünket, többieket érint: minden jó rebellis tudja, hogy akkor kell megostromolni a Bastille-t, amikor a király nagyon elfoglalt, és helytartói nem fognak már össze.
Ahogyan a kellően meglocsolt épületre ejtett gyufaszál, úgy jött éppen a legjobbkor a common law bíróság mostani ítélete a vatikáni papi szervezet ellen. Azzal, hogy most már több országra átterjedő tüzet gyújtottunk, cselekedetünk közvetlenül kényszerítette az előző pápa lemondását, és arra késztette a külföldi érsekeket, sőt még a bíborosokat is, hogy gondolják át római szövetségüket.
A következő nyílt levél újabb adalék a terjedő tűzhöz. Az egyik bíboros kapta meg ma, aki majdnem megverte Jorge Bergogliót a pápai választásokon: a bostoni Sean O’Malley, aki a vatikáni kúriában az „Autonómia” frakció tagja, és részt vesz Bergoglio ún. „Reform küldetésében”.
Az összes katolikus
bíboroshoz hasonlóan Sean O'Malley tevékenyen bomlasztja az Amerikai Egyesült
Államok szuverenitását és törvényeit.
...........................
3. Nyílt levél egy árulónak
Tisztelt Sean O'Malley bíboros!
Tiszteletem az Öné, amiért politikailag annyira elfoglalt ezekben a napokban.
Az Ön saját Massachusetts államának törvényhozói éppen most fogadtak el egy átfogóbb korlátozó törvényt, amely leegyszerűsíti a bírósági eljárásokat a gyermekek ellen erőszakot elkövető papok esetében. Miután ez a törvény meghozta az első ítéletet, és börtönbe került egy amerikai katolikus érsek, William Lynn, amiért leplezte philadelphiai papjai által gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeket, biztos vagyok benne, hogy én érzi, ahogy a hullámok nyaldossák a lábát.
Ön és a katolikus egyház más tagjai most benne vannak a slamasztikában, nemcsak azért, mert tevékenyen támadják az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását és törvényeit.
Önök, az egyház tisztviselői most az ország törvényei, Isten törvényei és az egyház törvénye között vergődnek. Utóbbi azt parancsolja, hogy leplezzék egyházközségeikben a gyermekek elleni erőszakot, és védjék az erőszaktevőket azzal, hogy nem jelentik be a rendőrségnek a bűncselekményt. Ha nem vesznek részt ebben a bűnszövetkezetben, akkor azonnali kiátkozással néznek szembe.
Már ez tény önmagában azt jelenti, hogy Ön nem lenne ma a pozíciójában, ha nem védte volna meg a gyermekeken erőszakot elkövetőket.
Természetesen a pápai törvény – Crimen Solicitationas – 1929 óta van érvényben, de Önök közül láthatóan senki nem foglalkozott vele eddig, azaz William Lynn bebörtönzéséig. Most azonban, hogy Ön, Sean O’Malley talán börtönbe kerülhet az egyház törvényének követése és gyermekek kínzása és lelki terrorizálása miatt, másként állnak az ügyek.
Megértem, hogy miért vesz részt Frank Bergoglio római „reform küldetésében”, és miért próbál lábujjhegyen végigmenni az aknamezőn megfelelő szavakkal és gesztusokkal. De nagyon nincs szerencséje, néhány újabb rossz hírrel tönkreteszem a parádézását.
Azzal, hogy pénzt küld a Vatikánnak, és követi annak törvényeit, Ön, Sean O’Malley máris tagadhatatlanul hozzájárult az emberiség ellen elkövetett bűncselekményhez és ahhoz, amit az amerikai jogászok így hívnak: az igazságszolgáltatás nemzetközi akadályoztatása. Hiszen egy kormány büntetendő módon avatkozik bele egy másik kormány törvényeibe és belső szuverenitásába.
Természetesen a katolikus egyház jártas abban, hogyan lehet más kormányokat megtámadni és megdönteni; eddig azonban nem kerültek börtönbe ezért az érsekeik. Most azonban az Ön hivatali esküje és cselekedetei egyszerűen a Vatikánt segítik abban, hogy aláássák az Amerikai Egyesült Államok törvényeit és szuverenitását. Ezért Ön árulást követ el, terroristának minősül az ország törvényei szerint, ami büntetendő.
Ez a tény önmagában azt jelenti, hogy bármikor letartóztathatják és vád alá helyezhetik Önt, főként most, hogy a common law bíróság február 25-i ítélete az Ön római főnökeit bűnösnek mondta ki ilyen bűncselekmények vádjában, és börtönre és nyilvános számkivetésre ítélte őket. (www.itccs.org)
Szóval Sean, figyeljen: a nemzetek törvénye nem kéri, hanem megköveteli Öntől, hogy szüntesse be a Crimen Solictationas egyházi törvény végrehajtását azzal, hogy egyházkerületében haladéktalanul azonosítja és kitaszítja azokat a papokat, akik gyermekeket bántalmaztak vagy bántalmaznak, vagy akik segítették ezeket a papokat.
A nemzetközi büntetőjogi bíróság római rendeletének 25. cikkelye alapján Önnek tilos finanszíroznia vagy támogatnia olyan intézményeket, mint a Vatikán, amely arra utasította Önt, hogy paktáljon össze velük ebben a bűncselekményben.
Végezetül ismerem az Ön állásfoglalását és azt, hogy mennyire aggódik a polgári letartóztatások, a katolikus egyházi vagyon lefoglalása, illetve az egyháza és tisztviselői vagyona ellen kiadott zálogjogok miatt. Hasonló intézkedésekre kerül sor hamarosan az Ön saját bostoni egyházközségében is a papok által elkövetett kínzások túlélőinek irányításával.
Tudom, hogy aggódik emiatt, mert nem régiben ezt mondta egyik alárendeltjének:
„Nyilvánosan szart eszek, mielőtt hagynám, hogy ezek a fattyak elfoglalják katedrálisunkat”
Gyűlölöm a gondolatot, hogy egyike legyek azoknak, akik miatt Róma kardinálisa bélsárevővé süllyed, Sean, de az élet kemény. Ezek a dolgok már nincsenek az irányításom alatt, mivel biztos vagyok benne, hogy tudja, amióta tornádó és villám csapott a Vatikánra egy nappal azután, hogy az Önök egyházának első nyilvános ördögűzését elvégeztük Rómában, 2009. októberben.
Van azonban egy kiút, Sean: Ön, az ön bíboros társai és mások számára, akik kezéhez annyi vér tapad. Ez ilyen egyszerű:
Ön, az Ön érsekei és papjai a bostoni egyházközségben mindannyian vállalják, hogy nyilvánosan esküt tesznek a közösség és annak gyermekei védelméről, amelyben feltétel nélkül megfogadják Isten előtt:
1. Elutasítják és megtagadják a Crimen Solicitationas néven ismert katolikus egyházi törvényt, és azonnali hatályon kívül helyezését kérik a Vatikántól más hasonló egyházi törvényekkel együtt;
2. Tevékenyen védik a gyermekeket az egyházközségben azzal, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül száműzik és kitaszítják azokat a papokat vagy más alkalmazottakat, akik gyermeket bántalmaztak vagy bántalmaznak, és
3. Megtagadják a Vatikán
vagy Róma Egyháza néven ismert korporáció finanszírozását és a velük folytatott
kereskedelmet.
Ilyen lépésekkel kétségtelenül saját kitaszítását okozza Sean; de ahogy a Biblia mondja, nem szolgálhatja egyszerre Istent és a pénzt. Emlékszik?
Nincs hol elbújnia, Sean: a polgári igazságszolgáltatás elől nem tud, és nem tud természetesen Isten és saját áldozatainak szeme és ítélete elől sem. De gyorsan kell cselekednie, hogy ne érjen bántalom egy újabb gyermeket amiatt, hogy az Önök egyháza állhatatosan védi és rejti az aktív erőszaktevőket.
Hálózatunkban a jóvátételi eljárások megkezdődnek az Ön bostoni egyházközségén belül az Ön válaszától vagy annak hiányától függően. Ön dönt. Várjuk válaszát.
Tisztelettel,
Kevin D. Annett, az Egyházi és Állami Bűncselekményeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék ((ITCCS) elnökségi tagja
Kiadás: 2013. április 28., címzett: a római katolikus egyház bostoni egyházközségének hivatal
Ilyen lépésekkel kétségtelenül saját kitaszítását okozza Sean; de ahogy a Biblia mondja, nem szolgálhatja egyszerre Istent és a pénzt. Emlékszik?
Nincs hol elbújnia, Sean: a polgári igazságszolgáltatás elől nem tud, és nem tud természetesen Isten és saját áldozatainak szeme és ítélete elől sem. De gyorsan kell cselekednie, hogy ne érjen bántalom egy újabb gyermeket amiatt, hogy az Önök egyháza állhatatosan védi és rejti az aktív erőszaktevőket.
Hálózatunkban a jóvátételi eljárások megkezdődnek az Ön bostoni egyházközségén belül az Ön válaszától vagy annak hiányától függően. Ön dönt. Várjuk válaszát.
Tisztelettel,
Kevin D. Annett, az Egyházi és Állami Bűncselekményeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék ((ITCCS) elnökségi tagja
Kiadás: 2013. április 28., címzett: a római katolikus egyház bostoni egyházközségének hivatal
